Land art projektnap 2009. szeptember

Ezen a két napon sok olyan esemény történt, amelyeket röviden úgy tudunk összefoglalni, hogy bezártuk az eddig megkezdett munkát, s e lezárás során érintettük, újraéltük mindazokat a tevékenységeket, szakmai területeket, amelyeket a projekt  egész éve során „végigvittünk” .

Volt csapatépítő tréning kötélpálya építéssel, volt túrázás a saját tervezésű útvonalakon, készítettünk land art alkotásokat és finom és egészséges ételekkel próbáltuk a kifogyott energiáinkat pótolni.

Csodálatos élmény volt olyan emberekkel találkozni, mint az országosan elismert  famíves Simmer Sándor, aki meghívásunkra érkezett közénk és a saját organikus szemléletű tanyasi élet- és családmodelljéről beszélt, vagy a Challenge Forever csapata aki az egyik tájépítészeti programunkat vezette nagy lendülettel és csodálatos humorral.

Az SZTE JGYPKI főiskolás csoportja  a land art programunk egy másik ágán  vett részt, ahol felejthetetlen és örömteli alkotó játékok zajlottak a természetben, amely az éves munkánk során  kezdetektől végig minden egyes szabadtéri programunkon a napsütötte, szeretetteljes arcát fordította felénk akár november volt, akár június.

Honlapunk és maga a pályázati projekt ezennel bezárult de egyesületünk terveink szerint folytatja az itt megkezdett munkát , hiszen mindaz amiért és amiben  egy évig dolgoztunk, számos úton továbbvihető és fejleszthető.

Köszönjük a NORVÉG CIVILALAP támogatását!!!

Égrenyíló tanterem  - erdei iskolai programok állami gondozott fiatalok részére 2009. július 30-31.

Számomra mindig öröm, ha egy erdei iskolai programban vehetek részt. Most különös öröm töltötte be a szívemet, mert a zöld program és  az állami gondozott gyerekek sorsa is mélyen érint.

A tábor kezdésére érzelmeimben túlfűtve érkeztem. A vendégek fogadása, a bemutatkozások csak fokozták ezt a hangulatot bennem. Az első játékban „Mindenki a fedélzetre” a vízben úszó farönk segítségét mindannyian örömmel vettük igénybe. A vak vezet világtalant érzetével ismerkedtem egy vízszintesen húzódó diófa ággal, amikor visszanyertem látásomat zavarom csak fokozódott, azért harmadik nekifutásra rátaláltam a vakon felfedezett ágra.

A pusztamérgesi láperdőbe igyekvő kerékpáros csapat is kitett magáért. Nagy volt a hőség, forró a  homok, de az öreg fűzfák látványa és a hűsítő fagyi a végén enyhítette a kánikula megpróbáltatásait.

A gyertyafényes vacsora utáni beszélgetés, a zene és a  tánc hangulatában még a koszovói vendégünk is otthon érezte magát.

A második napon a műholdas terepjáték, ökoszisztéma játék, a magas jókedv indexei és a finom étkek enyhítették a közelgő búcsúzás „ nehézségeit”.

Egy táborlakó

Egyedi tájértékek Öttömösön

Az egyedi tájértékekkel kapcsolatos jogi szabályozás

Az egyedi tájértékekkel kapcsolatos legfontosabb jogi szabályozás az 1996. évi LIII. törvényhez (annak is 6. és 7. §-aihoz) kapcsolódik. Eszerint:

6. § (1) A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemző természeti értékekkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges (ember által létrehozott) környezeti elemek.

(2) A tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról.

(3) Egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van.

(4) Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásba vétele a természetvédelem állami területi szervei (nemzeti park igazgatóság, illetve természetvédelmi igazgatóság; a továbbiakban együtt: igazgatóság) feladata.

(5) A területrendezési terv tartalmazza az egyedi tájértékek jegyzékét.

7. § (1) A történelmileg kialakult természetkímélő hasznosítási módok figyelembevételével biztosítani kell a természeti terület használata és fejlesztése során a táj jellegének, esztétikai, természeti értékeinek, a tájakra jellemző természeti rendszereknek és egyedi tájértékeknek a megóvását.

(2) A táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és esztétikai adottságok megóvása érdekében:

a) gondoskodni kell az épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések külterületi elhelyezése során azoknak a természeti értékek, a mesterséges környezet funkcionális és esztétikai összehangolásával történő tájba illesztéséről;

b) gondoskodni kell a használaton kívül helyezett épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések új funkciójának megállapításáról, illetve ennek hiányában megszüntetésükről, elbontásukról, az érintett területnek a táj jellegéhez igazodó rendezéséről;

c) a település-, a területrendezés és fejlesztés, különösen a terület-felhasználás, a telekalakítás, az építés, a használat során kiemelt figyelmet kell fordítani a természeti értékek és rendszerek, a tájképi adottságok és az egyedi tájértékek megőrzésére;

d) művelési ág változtatás, más célú hasznosítás csak a táj jellegének, szerkezetének, a történelmileg kialakult természetkímélő használat által meghatározott adottságoknak és a természeti értékeknek a figyelembevételével lehetséges;

e) biztosítani kell, hogy a gazdálkodással összefüggő épületek, építmények, létesítmények és berendezések elhelyezése, mérete, formája, funkciója és száma alkalmazkodjon a táj jellegéhez;

f) a táj jellegének megfelelően rendezni kell a felszíni tájsebeket;

g) autópályát, valamint a vadon élő állatfajok ismert vonuló útvonalait keresztező vonalas létesítményt úgy kell építeni, hogy a vadon élő állatfajok egyedeinek átjutása - megfelelő térközönként - biztosítva legyen;

h) biztosítani kell a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását.

A Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló 83/1997. (IX. 26.) OGY határozat a tájjal kapcsolatos problémákkal kapcsolatban kiemeli:

Az emberi élet feltételeit fenntartható módon biztosító környezetgazdálkodás alapja a társadalmi tevékenységeknek egymással és a környezeti feltételrendszerrel való összehangolása. Ez a társadalmi munkamegosztás magas foka, a munkamegosztásból eredő érdekütközések, a természeti, a társadalmi és a gazdasági adottságok és folyamatok bonyolult egymásra hatása miatt összetett feladat. A környezetvédelem eredményessége ezért igazán a természeti, a társadalmi és a gazdasági tényezőket egyaránt magába foglaló tájvédelem szintjén biztosítható.

Tájvédelmi szempontból alapvető probléma a komplex tájpotenciál területileg eltérő módon megjelenő csökkenése.

Az egymással összefüggő tájvédelmi problémák közül a legfontosabbak:

a) a tájak teljesítőképességének, terhelhetőségének, önszabályozó képességének csökkenése;

b) a térszíni folyamatok kedvezőtlen irányú megváltozása (ez pl. olyan konkrét problémákhoz vezetett mint pl. a Duna-Tisza köze hő- és vízháztartásának megváltozása);

c) a természeti értékek degradációja;

d) az egyedi tájértékek és a tájkarakter elemeinek pusztulása (kunhalmok, malmok, tanyák, hagyományos gazdálkodási típusok);

e) a tájesztétikai értékek csökkenése (pl. Balaton, külszíni bányák).

Az infrastruktúrafejlesztés, a gazdasági növekedés "természetes velejárójává" vált a környezetminőség és a természeti értékek "feláldozása". A tájhasználat során hasznosított nemzeti vagyon hosszú távon nem segítette elő a tájpotenciál megőrzését vagy fejlesztését, csökkentve ezáltal a későbbi más- vagy többcélú területhasználatok lehetőségét (pl. borsodi iparvidék). A tájvédelmi problémák elsősorban a megfelelő tájvédelmi szemlélet hiányából, a tájvédelmi szempontok érvényesítési lehetőségeinek, eszközeinek hiányosságából erednek. A tájvédelemnek jelenleg nincs megfelelő tudományos, szakmapolitikai és végrehajtási intézményi kerete, eszközrendszere és forrása. A valós érdekeltség a tájvédelemben még ma is alacsony szintű, a felelősségi viszonyok nem kellően tisztázottak. A nap mint nap jelentkező "területéhség" a még természetközeli, értékes állapotban megőrzött tájakat is veszélyezteti.

Ez az oka annak, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásának Intézkedési Terve is fontos feladatként jelöli meg az egyedi tájértékek kataszterezését (TV.III.2. Egyedi tájértékek kataszter rendszerének kialakítása), annak megvalósítását 2006-ig tervezi, és ehhez a KAC támogatási rendszerén keresztül forrásokat is biztosított (2066/2001. (IV. 5.) Kormány határozat). Ez a pályázati rendszer teremtette meg a mórahalmi munka anyagi hátterét is.

Az egyedi tájértékek értékelésének általános összefüggései

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet, a település szerkezeti tervet kötelezően alátámasztó szakági munkarészként határozza meg, a tájrendezési és a települési környezet természeti, és művi elemeit tartalmazó környezet-átalakítási munkarészek kidolgozását. Az általános tájvédelem keretén belül kiemelten fontos feladat az egyedi tájértékek felmérése és azok megőrzése.

A Természetvédelmi törvény meghatározta az egyedi tájértékek fogalmát, s azt is, hogy ezek megállapítása és nyilvántartása a Nemzeti Park Igazgatóságok feladata, de az egyedi tájértékek kataszterezését, tudományos intézetek, önkormányzatok stb. is végezhetik. Az 1999-ben megjelent Magyar Szabvány (MSZ 20381) részletesen és külön foglalkozik a „Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése” címszó alatt a témával.

Fogalom meghatározása szerint: az egyedi tájértékek az ember társadalmi tevékenységével létrehozott azon tájalkotó elemek beleértve az emberi tevékenység során hasznosított természeti elemeket is, amelyek történelmi, kultúrtörténeti vagy esztétikai szempontból valamely közösség számára jelentőssé váltak, ugyanakkor nem állnak sem műemléki, sem természetvédelmi oltalom alatt.

Ebből tehát az derül ki, hogy a bárminemű módon védett objektumok nem tartoznak az egyedi tájértékek közé. Amennyiben szigorúan ragaszkodnánk az előzőekhez, akkor az egy-egy településről készített kataszterekben nem tudnánk teljességgel bemutatni azok összes jellegzetességét. Ez pedig hátrányosan befolyásolná a településről kialakítható átfogó képet.

Az egyedi tájértékek kataszterezésének rendszere

Az egyedi tájértékek kataszterezése során a korábban már érintett Magyar Szabvány (MSZ-20381-1999) útmutatásait és osztályozási rendszerét alkalmaztuk. Ez egyrészt meghatározza a tájértékek típusait, az adatfeldolgozás rendszerét (ennek részeként az adatlapok szerkezetét) és a tájértékek értékelését is. A később bemutatott konkrét adatlapokon láthatóak az azonosítást és a minősítést jelentő adatok.

Az egyedi tájértékek sokszínűsége miatt egy-egy település nem rendelkezik minden tájérték típussal, ezért vázlatosan bemutatatjuk annak rendszerét.